Nyári újrarendeződések a kötődésben!

Amit a szülői jelenlét változása és a szeparációs hullámok kapcsán tudni érdemes.

Ahogy beköszönt a nyár, nemcsak a ruhatárunk és a napirendünk változik meg, hanem gyakran a családi dinamikák is. A megszokott bölcsődei, óvodai, munkahelyi ritmus helyét átveszi a szabadság, a nyaralás, a "majd meglátjuk, mi lesz" hangulat, ami ugyan sokszor vágyott és felszabadító, a kisgyermekes családokban gyakran új kihívásokat is szül. Ezeket a változásokat nevezzük a kötődés nyári újrarendeződéseinek.

A megszokott rend felborul, de ez nem baj!

A 0–3 éves gyermekek számára a biztonságot a kiszámíthatóság és a kapcsolódás jelenti. Egy stabil napirend, egy megszokott gondozó, az ismétlődő esti rutin vagy éppen a reggeli elválás ritmusa, mind olyan kapaszkodók, amelyek megnyugtatják a kisgyermeket.

A nyár ezzel szemben gyakran felborítja ezeket a stabil kereteket:

• más felnőtt van otthon (nagyszülő, nyári bébiszitter, szabadságon lévő szülő),
• visszacsökken a bölcsődei jelenlét vagy akár teljesen szünetel,
• új helyszíneken telnek a napok (nyaralás, vidéki tartózkodás),
• a szülők is más üzemmódban működnek, hol pihentebbek, hol feszültebbek.

Ezek a változások teljesen természetesek, ugyanakkor a gyermekek gyakran úgy reagálnak, mintha „visszaesnének”. Újra elkezdhetnek éjszaka felébredni, szeparációs szorongást mutatni, többet igényelni az ölben létet, „nem akarnak elengedni”. Fontos: ez nem visszafejlődés! Ez egy újrarendeződés.

Mi is történik ilyenkor a kötődés szintjén?

A kisgyermek a nyár során új mintákat tanul a kapcsolódásról. Megéli, milyen az, amikor:

• anya vagy apa napközben is elérhető,
• a napok szabadabbak, kevésbé strukturáltak,
• többet van együtt a család.

De közben az is kiderül számára, hogy ezek a változások múlandók. A nyár után visszatér az eredeti rendszer és ezt a szeparációs hullám követheti: a gyerek „újra szokja”, hogy nincs mindig együtt a szülővel. Ez hasonló érzéseket hozhat, mint a beszoktatás idején, néha még intenzívebben is.

Mit tehetünk szülőként?

1. Ne ijedjünk meg a visszahúzódásoktól! Ha a gyermeked újra ragaszkodóbb, nehezen válik el, vagy érzékenyebb, az nem baj. Ez annak a jele, hogy újrahangolja a biztonságot jelentő kapcsolatot a megváltozott körülményekhez.
2. Teremtsünk kisebb kapaszkodókat! Egy-egy ismétlődő momentum, például: reggeli éneklés, közös délutáni mese, fix alvásidő, újra stabilitást hozhat a gyermek életébe.
3. Kommunikáljunk nyugodtan és bizalommal! „Tudom, most kicsit nehezebb újra bölcsibe menni. De ahogy megszoktad tavasszal, most is újra belejössz.” Az ilyen mondatok megerősítik a gyermeket, hogy nem baj, amit érez, és hogy képes megküzdeni a változásokkal.
4. Engedjük meg az érzések megélését! Sírhat, duzzoghat, kapaszkodhat. Ezek a normális szeparációs reakciók. A mi türelmünk, jelenlétünk és következetességünk segíti át ezen a szakaszon.

A nyár ajándéka: új közös minták!

A kötődés nem statikus, hanem rugalmasan alakul és ez jó hír! A nyár lehetőséget ad új minták kialakítására is. Egy közös kirándulás, reggeli összebújás, esti pancsolás mind-mind olyan élménylenyomat, amely a kötődés biztonságát mélyíti. Még akkor is, ha közben jönnek könnyek vagy tiltakozás az új helyzetek ellen.

A gyermekek érzékenyen reagálnak a kapcsolati változásokra, de ha azt tapasztalják, hogy érzelmeik elfogadottak, a szülő ott van számukra, és a biztonságos kapcsolat fennmarad, akkor ezekből a hullámokból csak erősebb kötődés születhet.

További témákért, játékos ötletekért és a korosztályos fejlődés támogatásáért kövessétek a Steps & Play blogját és közösségét!