Mindenszentek, amikor az emlékezés lelkileg is munkát ad!

A Mindenszentek és Halottak napja időszaka sokunkban mély érzelmeket mozdít meg. Ilyenkor nemcsak mécsest gyújtunk, hanem megállunk, visszatekintünk, és valahogy megérezzük az idő múlását talán jobban, mint az év bármely más napján.

Szülőként ez az időszak különösen érzékeny lehet: egyszerre próbálunk erősnek maradni, miközben bennünk is dolgoznak a gyász, a hiány, vagy épp a hála érzései.

A kicsik ilyenkor még nem értik a halál fogalmát, de nagyon is érzik a szülők érzelmeit. A gyermekek az első három életévükben érzelmi radarok figyelik a tekintetet, a hangot, a testtartást. Még ha nem is tudják kimondani, mi történik, megérzik, ha valami megváltozik a családi légkörben. Ezért fontos, hogy a megemlékezés idején is legyenek kapaszkodók, biztonságérzetet adó pillanatok.

A gyász vagy az emlékezés nem feltétlenül szomorú élmény. Lehet egy nyugodt, meghitt közös beszélgetés, lehetőség arra, hogy a gyermek megértse: vannak, akiket szeretünk, még ha már nem is lehetnek velünk. Egy gyertya meggyújtása, egy fénykép megnézése, vagy egy kedves történet elmesélése a nagymamáról ezek mind segítik, hogy a kicsikben az emlékezés természetes, elfogadható része legyen az életnek, ne félelmetes vagy érthetetlen.

A 0–3 éves gyermekek számára minden érzelem – még a szomorúság is – tanulási helyzet. Megtanulják, hogy az érzelmek jönnek és mennek, hogy a könnyek után megnyugvás jön, hogy a szeretet nem múlik el. Ez az időszak alkalmat adhat arra, hogy a szülő mintát adjon az érzelmek elfogadásából és megéléséből. Nem baj, ha a gyermek látja, hogy anya vagy apa elérzékenyül – ezzel is azt tanulja, hogy az érzések nem gyengeséget, hanem emberi mélységet jelentenek.
Ha nehéz erről beszélni, kezdhetjük egészen egyszerűen: „Most gyertyát gyújtunk valakiért, akit nagyon szerettünk.” A kicsik kérdezhetnek, reagálhatnak és hagyjuk, hogy a saját tempójukban dolgozzák fel az információt. A lényeg, hogy biztonságban érezzék magukat, és azt, hogy az élethez hozzátartozik az elmúlás is, de a szeretet megmarad.

A Mindenszentek időszaka tehát nemcsak az emlékezésé, hanem az összetartozásról, a kapcsolódásról és az érzelmek megéléséről is szól. A gyermekeink tőlünk tanulják meg, hogyan lehet az elmúlást méltósággal, szeretettel és békével elfogadni és ez az egyik legnagyobb ajándék, amit átadhatunk nekik.

Ne félj megélni az érzelmeket a gyermeked előtt, az ő fejlődő lelke számára ez nem teher, hanem példa. A közösen megélt, nyugodt pillanatokban a biztonság és a szeretet emléke marad meg benne, nem a veszteségé.