Játékhelyzetekkel nemcsak támogatjuk, hanem tanítjuk is a gyermeket játszani!

Sokszor hallani szülőktől: „Az én gyerekem nem igazán tud játszani.”, vagy: „Csak pakol ide-oda, aztán hamar megunja.”. Ilyenkor fontos megállnunk egy pillanatra, és újragondolnunk, mit is jelent valójában a játék.

A játék nem velünk született, kész készség, amely magától kibomlik. A játék tanulási folyamat. Ahogyan beszélni, mozogni vagy szabályokat követni tanul a gyermek, úgy a játszani tudást is tapasztalatokon, kapcsolódáson és mintákon keresztül sajátítja el.

Gyakran azt látni, hogy a jól felépített játékhelyzetek nemcsak fejlesztenek, hanem keretet adnak a tanuláshoz. Nem irányított foglalkozásról beszélünk, hanem olyan tudatos jelenlétről, amelyben a felnőtt finoman segíti a játék kibontakozását.

A kisgyermek játékfejlődése szakaszokon halad keresztül. Először felfedez, kipróbál, ismétel. Majd funkcionálisan használ tárgyakat, később megjelenik a szerepjáték, a „mintha” világ. Ezek a lépcsők nem mindig maguktól épülnek fel. Sok gyermeknek szüksége van arra, hogy megmutassuk: mit lehet kezdeni egy tárggyal, hogyan lehet egy helyzetet továbbgondolni.

Amikor például együtt gurítunk egy autót, hangot adunk hozzá, akadálypályát építünk, akkor valójában játékstratégiát tanítunk. Megmutatjuk, hogyan lehet elmélyülni, variálni, kapcsolódni.

A játék elsődleges közege a kapcsolat. A gyermek a felnőtt figyelméből tanulja meg, hogy amit csinál, annak jelentősége van. A közös nevetés, a szemkontaktus, az együtt átélt siker mind erősíti a játék iránti motivációt.

Sokszor nem új játékra van szükség, hanem új minőségű jelenlétre. Amikor lelassulunk, követjük a gyermek érdeklődését, és egy apró ötlettel tovább lendítjük a helyzetet, akkor tanítjuk őt játszani.

A játék szabadság, de nem határtalanság. A biztonságos keretek, mint az idő, a tér, az egyszerű szabályok, segítenek abban, hogy a gyermek megtanuljon egy helyzetben benne maradni. Ha mindig mi strukturálunk túl, elveszítjük a spontaneitást. Ha viszont teljesen magára hagyjuk, könnyen szétesik a figyelme.

A tudatos játékhelyzet egyensúlyt teremt: elég stabil ahhoz, hogy biztonságot adjon, és elég rugalmas ahhoz, hogy teret hagyjon a kreativitásnak.

A játszani tudás nemcsak kellemes időtöltés. A játékban fejlődik a figyelem, a problémamegoldás, az önszabályozás, a társas készségek. A gyermek itt tanul meg várni, alkalmazkodni, ötletelni, újrakezdeni. Vagyis a játék az élet gyakorlótere.

A Steps & Play szemléletében a játék nem „kitöltött idő”, hanem tudatosan támogatott fejlődési tér. Amikor játékhelyzeteket teremtünk, valójában tanulási lehetőségeket nyitunk meg anélkül, hogy a gyermek ezt feladatként élné meg.

És talán ez a legnagyobb ajándék: úgy tanítani, hogy közben játszunk.