Bölcsőde, óvoda kezdési vs. visszatérési pánik!

Hogyan lehet könnyebbé tenni a gyereknek és a szülőnek? Beszoktatás lelki összeomlás nélkül.

A nyár vége vagy egy hosszabb szünet utáni első nap sok családban olyan, mintha egy teljesen új beszoktatás kezdődne. Sokan meglepődve tapasztalják: a gyermek, aki tavasszal már vidáman szaladt be a bölcsibe vagy óvodába, most szeptember elején zokogva kapaszkodik a nyakukba. Ez a visszatérési nehézség, amit sokan csak „újra beszoktatásként” élnek meg, valójában egy teljesen természetes és gyakori szeparációs reakció, amit érdemes megérteni és elfogadni.

Kezdés vagy visszatérés, de mi a különbség?

Első beszokás: a gyermeknek először kell elválnia a szülőtől hosszabb időre. Ilyenkor a kötődés alapjai és a világ biztonságos mivolta még éppen csak alakulnak. 

Visszatérés egy szünet után: itt már van tapasztalat. A gyermek tudja, mit jelent a különválás, és az ahhoz kapcsolódó érzések (hiány, félelem, stb.) is újra előkerülhetnek. Ezért a visszatérés gyakran érzelmileg intenzívebb lehet, mint az első napok voltak!

Miért jelent kihívást a visszatérés?

1. A nyár során megerősödik az otthoni kötődés. A gyermek hozzászokik, hogy a napjai a szülővel, nagyszülőkkel telnek, több közös élménnyel és meghitt együttléttel.
2. A megszokott ritmus elfelejtődik. Még ha csak 2-3 hét maradt is ki, a kisgyermek időérzéke másképp működik. Egy hónap nyári szünet egy 2 évesnél akár egy fél örökkévalóságnak is tűnhet.
3. Érzelmi emlékezet aktiválódik. Lehet, hogy egy korábbi nehéz beszokás emléke, szorongása újra előkerül főleg, ha a szülő is bizonytalan vagy aggódik. (A gyermek érzi azt).
4. A szezonális változások is hatnak. Ősszel, az évkezdés időszakában sok a változás: új csoporttársak, új nevelő, más napirend, hűvösebb reggelek, sötétebb reggelek. Ezek mind plusz ingerek, amelyek megterhelhetik az érzékeny idegrendszert.

Hogyan segíthetünk szülőként?

1. Normalizáljuk az érzéseket! „Tudom, hogy most nehéz újra bemenni. A nyár után furcsa lehet minden. De itt vagyok, és minden rendben lesz.” Az empatikus jelenlét a legnagyobb segítség számukra.
2. Ne hasonlítsuk össze a múltat a jelennel! „De hát tavasszal már nem sírtál!” Ehelyett mondjuk inkább: „Most újra meg kell szokni. De hamarosan újra otthonos lesz minden.”
3. Tartsuk a búcsúkat röviden és biztosan! A bizonytalan, hosszúra nyúló elválás csak fokozza a szorongást. Ehelyett legyen egy rövid, szeretetteljes búcsúmondat és egy stabil rituálé (puszi, integetés az ablakból, közös mondóka stb.).
4. Építsünk új kapaszkodókat! Egy új kulcstartó, egy kis fotó a táskában, egy „titkos” ölelés, apró tárgyak, játékok vagy szokások, amik összekötnek az otthonnal.
5. Ne riadjunk meg a regressziótól! Lehet, hogy a gyermek újra bepisil, sír, nem akar enni, de ezek átmeneti válaszreakciók, nem „rosszaságok”, hanem a belső biztonságkeresés jelei.

A bizalom újraépül kis lépésekkel!

Minden újrakezdés egy új lehetőség is: a gyermek megtapasztalja, hogy a szülő visszajön, hogy lehet kapcsolódni újra más felnőttekhez is, hogy a világ biztonságos még akkor is, ha néha elszakadunk egymástól. Ez a tapasztalat hosszú távon ellenállóbbá és bizalomtelibbé teszi őt.

A Steps and Play csapatánál mi hiszünk abban, hogy a kisgyermekek szorongásaira a legjobb válasz a játékos kapcsolódás, az empatikus figyelem és a megértő szülői jelenlét. Ha hasonló témák érdekelnek, kövess minket a blogon és közösségi oldalainkon!