A gyermekek fejlődésének egyik legtermészetesebb és legszerethetőbb formája, ha bevonjuk őket a mindennapi teendőinkbe. A főzés, mint sokrétű tevékenység, kiváló lehetőséget ad arra, hogy a kicsik játékos formában fejlődjenek, kapcsolatot építsenek, és felfedezzék a világot. Gyógypedagógusként gyakran tapasztalom, hogy a szülőkkel közösen végzett tevékenységek, mint a főzés, milyen mély hatással lehetnek a gyermek fejlődésére akár már 1-1,5 éves kortól. Természetesen nem mindig és nem minden folyamatba tudjuk a gyermeket bevonni és nem is kell minden nap ezt tennünk, de ha lehetőségünk van, a gyermek is nyitott és érdeklődő, akkor nagyon hasznos tevékenység lehet.
A konyhában töltött közös idő különleges minőségű együttlét.
Nem csak arról szól, hogy valami elkészül, hanem arról is, hogy együtt vagyunk, figyelünk egymásra, jelen vagyunk, tanulunk egymástól és egymásról. Egy-egy gesztus, apró feladat átadása, egy dicsérő pillantás megerősíti a gyermeket: fontos vagy, számítasz és bízom benned. Ez az érzelmi közeg ad biztonságot, és építi a gyermek önbizalmát, miközben a szülő példáján keresztül tanulja meg, hogyan működik a világ.
A főzés során a gyermek keze dolgozik: darabol, kever, gyúr, formáz. Ezek a mozdulatok játékosak, mégis precizitást igényelnek, épp azokat a készségeket fejlesztik, amelyekre később az íráshoz, öltözködéshez, önkiszolgáláshoz lesz szükség. A valós, kézzelfogható cél, például egy banán szeletelése vagy a tészta kinyújtása, motiválttá teszi a gyermeket, és erősíti belső késztetését a gyakorlásra. Egy-egy kavargatás többet rejt, mint pusztán finommotorika feladat, hiszen a gyermeknek fel kell mérnie mekkorát kavarjon, hogy a tálban tudjon maradni az étel, ez már tudatosabb tervezést és koordinációt igényel a gyermek részéről.
Továbbá a közös főzés gazdag nyelvi környezetet teremt. A gyermek hallja a műveletek nevét, a hozzávalók tulajdonságait, követi az utasításokat, kérdez és válaszol. A beszélgetések nemcsak a szókincset bővítik, hanem megalapozzák a társalgás szabályainak megértését is. Az ismétlődő szituációk, a visszatérő kifejezések biztonságot nyújtanak és elősegítik a megértést.
Ne felejtsük el, hogy a főzés során a gyermek nemcsak érzékel, hanem gondolkodik is. Figyeli a sorrendiséget, következtetéseket von le: „Ha keverem, sűrűbb lesz”; „Meghámoztam, most meg lehet enni.”; „Egy tálba kell beleönteni a vizet, ehhez magasabbra kell emelnem az edényt.” Ezek az egyszerűnek tűnő felismerések az értelmi fejlődés alapjai. A gyakorlati élethelyzetekből szerzett tudás mélyebb és tartósabb, mint a pusztán elmondott ismeretek.
A gyermekek örömmel vesznek részt a tevékenységekben, ha úgy érezhetik, valóban számít, amit csinálnak. Egy stabil, kifejezetten erre a célra készült fellépő segítségével, úgynevezett tanuló toronnyal (ezek készen is kaphatok, de nagyon jó ötleteket találhatunk aza interneten otthoni elkészítésükhöz), a gyermek önállóan, biztonságban állhat a konyhapultnál. Ez nemcsak a kényelmet szolgálja, hanem azt is kifejezi: „itt a helyed, számítasz”. A felnőtt ilyenkor nem irányító, hanem kísérő, aki teret ad, türelemmel figyel, és szükség esetén finoman segít.
Ahhoz, hogy a gyermek önállóan kipróbálhassa magát, megfelelő eszközökre van szükség: könnyen fogható, puha anyagból készült késekre, stabil tálakra, kis méretű szedőkanalakra. Ezek lehetővé teszik a biztonságos gyakorlást, miközben a gyermek úgy érezheti, ő is igazi szakács.
Nézzünk néhány ötletet a közös konyhai tevékenységekre:
- Banán darabolása gyermekkéssel vagy műanyag késsel.
- Tészta gyúrása, sodrása, formázása, majd a sütemény díszítése.
- Gyümölcs hámozása (pl. mandarin, banán).
- Hozzávalók keverése, szórása, akár főzés közben míg fő a lencse/tészta egy tálban a gyermek is lencsét/tésztát kavargathat.
- Méricskélés kis edényekkel, közösen kimérve a hozzávalókat, majd a gyermek beleöntheti a keverőtálba.
- Zöldségek pucolásakor a levágott héjakkal való játék is izgalmas szenzoros élményt nyújthat.
- Asztalterítés egyszerű elemei.
A különböző állagok, színek, illatok és ízek gazdag szenzoros élményt nyújtanak. A gyermek a tapintás, látás, szaglás, ízlelés és hallás útján ismer meg anyagokat és folyamatokat. Ezek az élmények megalapozzák az idegrendszeri fejlődést, és segítik a világ érzékelésének finomodását.
Ha a gyermek aktívan részt vehet a folyamatban, hamar megtanulja a rendet, szabályokat, lépéseket, azt hogy egy folyamatnak van eleje, közepe és vége. Ezzel nemcsak ügyesedik, hanem megtapasztalja azt is, hogy képes hatással lenni a környezetére. Ez a kompetenciaélmény, a „meg tudom csinálni” érzése kulcsfontosságú az egészséges önbizalomhoz.
A főzés a legkisebbekkel nem külön feladat, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy együtt legyünk, fejlődjünk, tanuljunk, nemcsak a gyerek, hanem a felnőtt is. Ha időt szánunk rá, ha figyelemmel, elfogadással és bizalommal engedjük be őket a saját tempójukban, akkor ezek a pillanatok maradandó élményekké, belső építőkockákká válnak. És ez talán a legnagyobb ajándék, amit egy gyermeknek adhatunk.
#gyermek #fejlődés #öröm #tanulás #együtt #közösen #főzés #sütés #élményekkel #stepsnadplay
