Szerző: Tóth-Ferenci Boglárka - Gyógypedagógus-logopédus, a Steps&Play szakértője
Képernyőidő kicsi korban!
Elméletben mindannyian tudjuk, hogy a csecsemőknek vagy a kisgyermekeknek nem ajánlott a digitális eszközök használata, illetve a kijelző vagy a képernyő előtt töltött idő.
Első gyermek esetén könnyebben helyettesíthetők a digitális élmények sok együtt töltött idővel, játékkal, közös programmal, de ha van nagyobb tesó, aki nézhet tévés mesét, vagy használhat telefont, tabletet, esetleg a családban gyakori a tévézés; akkor már nehéz a teljes tiltás.
A témával foglalkozók (például az Egészségügyi Világszervezet pszichológus és pszichiáter szakemberei)
kétéves korig nulla perc képernyőidőt, majd óvodáskorban maximum egy órás, a szülővel együttes tévés, videós tartalomnézést javasolnak.
Miért?
Mert a sok és gyorsan pörgő kép, beszéd, zaj és a felfokozott hangulat, először letompítja, majd hamar kizökkenti és felpörgeti a kicsiket. Egyik videóról, filmről a másikra váltva hangos képözönné válik az egész, gyakran olyan tartalommal is, ami nem a gyermeknek való vagy érthetetlen.
Közben pedig kimaradnak az életkor szerint legfontosabb dolgok, a mozgás, de akár a nyugodt, csendes szemlélődés, a beszélgetés vagy a játék és a társas élmény.
Magunkon is észrevehetjük, hogy milyen módon ki tud zökkenteni például a közösségi média, hogy repül közben az idő, majd mennyire nehéz elszakadni és visszatérni a valóságba, és akkor még nem említettük a játékokat, filmeket, különösen a sorozatokat.
Ami még gond, hogy a korai időszakban a beszédfejlődést is megváltoztathatják a képernyős, kijelzős mesék és videók. Főleg a megértést és a szókincs bővülését befolyásolják, és ez sokszor csak óvodáskor végén vagy az első iskolai években derül ki.
A kis, fejlődő idegrendszer gyors, pörgő, nem teljesen érthető beszédet kap. A látottak elmondják a történetet, nincs szükség, de nincs is lehetőség a teljes megértésre. Nem lehet visszakérdezni, megállni, megbeszélni, figyelni a lassabb beszédet, a helyes kiejtést. Nem utolsósorban pedig nincs lehetőség összekapcsolódni, átélni a közös mese kötődő élményét.
Nagyon fontos az olvasott mese közös élménye és nyelvi fejlesztő hatása, akár csecsemőkortól. Először pici, puha könyvekkel, ahol egy-egy képhez tartozik, egy-egy szó. Másfél-kétéves kor körül jöhetnek a rövid mondatokat és képeket tartalmazó könyvek, óvodás korban pedig már az egyre hosszabb, a fantáziát kialakító, szeretetteljes történetek.
Mit tudsz tenni, mi az, ami a mindennapokban tényleg megvalósítható? A legfontosabb a tudatosság, a fokozatosan bevezetett és betartott képernyőidő és az egyensúly más lehetőségekkel.
Nem kell minden nap színes élményparkot alkotni vagy extra dolgokat kitalálni a gyermeknek, elég az, ha lehetősége van a rendszeres tévé és kijelző nélküli elfoglaltságra. Ha hagyod egyedül babrálgatni, együtt játszotok vagy kinti élményeket keresel, sokat beszélgetsz a kicsivel, felfedezitek a természetet, a környezetét és rendszeres a családban kommunikációval töltött közös idő, az már sokat ér és jó alapokat ad.
