Szerző: Monoki Stefik Veronika, Gyermek- és ifjúsági klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus
Metamorphoses meseterapeutaként viszonylag gyakran szoktam meséket olvasni. Legutoljára egy vogul mesét osztott meg egy kedves kolléganőm az Élet vizéről. Ekva-Pigrisz elhatározza, hogy megkeresi az Élet vizét.
Nagyanyó intelmeket ad neki, hogy ezen célját véghez tudja vinni. Az egyik így hangzik: „Amíg egy dolgod véghez nem vitted – másikba ne kapj bele! Tartsd féken addig minden egyéb vágyadat.” Erre a mesére rímel rá, hogy egyszer valaki megkérdezte egy indiai Gurutól, hogy Indiában különböző forgalmas utak mellett is tudnak órákon keresztül az ott élők meditálni, befelé, önmagukra figyelni, mennyi ideig tegye mindezt az európai ember. A válasz az volt, hogy ha napi 10 percet sikerül elkülönítenünk erre, akkor büszkék lehetünk magunkra. A kérdező elcsodálkozott.
A Guru kifejtette, hogy az európai ember örökké rohan, nehezen éli meg azt a pillanatot, amiben éppen benne van. Amikor elfárad, leül, arra gondol, hogy miközben zenét hallgat, akár közben vasalhatna is. Vagyis nehezen érkezünk meg a jelenbe és kapcsolódunk önmagunkhoz, saját szükségleteinkhez.
Egy gyermek érkezésével lelassul az idő. Először gyönyörködünk abban milyen szép, elveszünk ezekben a pillanatokban, de ugyanakkor tovább tart felöltözni, elvégezni a házimunkát, elindulni otthonról. Hamar szembesülünk azzal, hogy a régen halogatott angol nyelv elsajátítását nem biztos, hogy a GYES végére abszolválni tudjuk. A gyermekek nevelése intenzív odafigyelést kíván részünkről, de mégis sokszor párhuzamosan vagyunk a jelenben és a jövőben. Például amíg tisztába teszem a gyermeket, fejben már beraktam egy mosást és megterveztem az egész heti menüt. A tudatos jelenlét meg tudja szakítani az időutazást, mert az adott pillanatra fókuszálva jobban meg tudjuk figyelni érzéseink spektrumát, akár amikor boldogok vagyunk vagy épp dühösek lettünk attól, hogy nem alszik délután a gyerek. Ha a reflektort önmagunkra irányítjuk, megfigyelhetjük saját légzésünket.
Azért a légzést, mert az mindig a testünk része, de a ritmusa szituációktól függően változhat. Miben és mikor tud segíteni az önmegfigyelés, tudatos jelenlét? Krízishelyzetekben, türelemben, segíthet meghallani azokat a szavakat, melyeket gyermekünk irányába mondunk, belemerülni valamibe. Hatékonyan egyszerre egy dologra tudunk figyelni. Írhatunk feladatlistát, amibe beleírhatjuk azok a teendőket, amelyeket 1-2 napon belül el kell végezni pl. státuszvizsgálatra időpontot megbeszélni, felporszívózni, felhívni egy barátot, de kerüljön bele az is, amit közösen a gyermekünkkel szeretnénk csinálni, pl. gyurmázás, labdázás. „A rendetlenség afféle fizikai feladatlistaként emlékeztet minket a meg nem hozott döntéseinkre.”
Egy gyermek azonban érzékeli, ha nem szívesen játszunk vele, megpróbálom meggyőzni magam, hogy ez vagy az a házimunka létfontosságú. A gyermekeknek nagyon jó érzékük van arra, hogy a szülő érzelmeit letapogassák. Érzik, hogy feszült vagyok, nem vagyok jelen, megváltozik a viselkedése pl. dobálni kezdi a játékait és én otthagyom, mert az a szabály, hogy nem dobálunk semmit és visszatérhetek a mosogatáshoz.
Tényleg a gyermek vétett vagy csak visszajelzett valamit a viselkedésével? Ha sikerül önmagunkhoz kapcsolódni és észrevesszük, hogy nem szívesen vagyok jelen, megfejtem, hogy mitől tudnék valóban lélekben is jelen lenni, a gyermek már erre az állapotomra reagál és bármilyen játékot is játszottunk erősíti a kapcsolatunkat, mert megéli, hogy rá figyelünk, kötődünk hozzá.
Nem könnyű a figyelmünket visszaterelni, főleg nem az okostelefonok világában, amelyen keresztül mindig elérhetőek vagyunk, de az a tapasztalat, hogy napi gyakorlással elsajátítható, mint amikor tudatosan vagyunk jelen egy bevásárlásnál, nem felejtjük el megvenni az alapanyagot, de amikor fejben máshol járunk, a paprikáskrumplihoz nem vesszük meg a boltban a burgonyát.
Sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem a gyermek jókedvéért felelünk, hanem, hogy ő kifejezhesse érzéseit. És milyen szuper, hogy mi testben és lélekben ott vagyunk mellette abban a pillanatban amikor ez megtörténik irányunkba otthon, a játszótéren, a közös anya-gyerek, apa-gyerek, család időkben.
#kötődés #kapcsolat #tudatosjelenlét #szülőség #gyermeknevelés
